KATONAI HASZNÁLAT

A Táborfalvai Lő- és Gyakorlótér katonai használata több mint 130 éves múltra nyúlik vissza.

Az első területek katonai célú használatáról az 1875-ös birtokbaadási szerződésekben olvashatunk, amelyet Váradyné született Csurgay Franciska írt alá, mint eladó. Ekkor 1500 kat. hold nagyságú terület került katonai használatba, amelyet a Katonai Kincstár fizetett ki. Ezek után kezdődött meg a hadsereg első kiképzése és lövészete a lőtéren.

Az 1886-os térképeken a katonai bázis és a lőtér „Baracken Lager” (Barakk Tábor) néven volt olvasható. Az 1912-es évhez köthető a katonai terület következő növekedése: ekkor a Katonai Kincstár a Pálóczi-uradalomtól vásárolt területet, amivel már 4000 kat. hold méretűre nőtt a lő és-gyakorlótér mérete. A következő időszakokban tovább bővült a terület a megvásárolt területekkel, és az 1930-as évekre már 5600 kat. hold került katonai használatra. Ekkor a terület neve Lőtértábor, majd később Örkény-Táborra változott. A Monarchia idejében a területen főként tüzérségi eszközök kísérleti lövészete folyt. Egészen az I. világháború kirobbanásáig a Tüzér Kutató Intézet használta csak a területet katonai célra.

A háború után a területhasználat jellege kibővült. A haditechnikai kísérletek mellett a Magyar Királyi Honvéd Lovaglótanár-képző és Hajtóiskola is használta a területet. Ekkor folytak huszárképzések, ló-képzések és lovassági gyakorlatok a területen. A lőtér határvonala, a lővonalak, harcszerű lőterek, lovaglópálya megnevezések és határok az 1930-as térképen már jól kivehetők. Az Örkény tábori csapatgyakorlótér vázlatterve DK-i részét a Madarasi-tó, az ÉNY-i részét pedig Dabas-Gyón határolja. A lovas kiképzések sikerét mi sem bizonyította jobban, mint az a tény, hogy az 1936. évi berlini olimpián Platthy József százados díjugratásban bronzérmet kapott, amire Örkény táborban készült fel. Az ún. vágtapályát még maga Horthy Miklós is előszeretettel használta. A II. világháború kirobbanásáig a lovastábor működése volt jellemző a területen. A háború időszakában 1944-ben a Szovjet Hadsereg hadikórházat rendezett be lakótelepen, a tiszti klubban műtőt, az iskolában pedig konyhát működtetett.

Az 1950-es évek elejétől a Szovjet Hadsereg Déli Hadseregcsoportjához tartozó 6. gárda gépesített lövész ezred egészen 1991-ig maradt a helyőrségben. A Szovjet Hadsereg főként T-55 harckocsi lövészeteket hajtott végre a gyakorlótér bázishoz közel eső területein. A kiépített lőtéri elemek maradványai még a mai napig is megtalálhatók. A szovjet használat intenzív voltára a környező település lakói is emlékeznek még, mert ekkor az átmenő forgalmat teljes napra lezárták. A nagy távolságú és nagy kaliberű fegyverek lövészete megkövetelte a biztonsági távolságok, veszélyes irányok és területek megvásárlását. Az 1967-es évre érte el a lő- és gyakorlótér mai méretét, ekkorra sikerült a családokat kiköltöztetni a biztonsági zónából. A bázistól a biztonsági zóna végéig 22,5 km hosszú, de a vezetési pályával együtt közel 27 km a teljes hossza a gyakorlótérnek.

Az 1968-70-es években épültek az első épületei a Kiképző Bázisnak. Néhány év elteltével a lőtér kezelői kiépítették az első elektromos hálózatot, aminek köszönhetően a célok mozgatása elektromos vezérléssel volt már biztosítható a katonai gyakorlatokon, lövészeteken. A magyar fegyvernemek közül a tüzér alegységek lövészetei jelentek meg a területen elsődlegesen. A tüzérek 122 mm ágyúval közvetett irányzással 100 mm páncéltörő ágyúval és a harckocsi ágyújával pedig közvetlen irányzással lőttek a célterületre. Nem volt ritka a nagyobb csapat méretű (zászlóalj, osztály, ezred) gyakorlat sem. Az akkori időkben a katonai jelenlét, a gyakorlatok és a katonák száma jóval magasabb volt a jelenkorihoz képest. Nem voltak ritkák a több hónapos gyakorlatok és az ezer fő feletti létszám sem egyszerre. A technikai eszközök többsége vasúton érkezett a bázisra és ezekből is több szerelvény futott be a kirakodó rámpához. A lőtér akkor még nem rendelkezett kiépített úthálózattal, ezért az előre vonások tájékozódási pontok segítségével történtek.

Az amerikai hadsereg 1996-tól több mint 3 évig volt jelen a bázison és a lőtéren. Többségében harckocsival és helikopterből hajtottak végre lövészetet. Az M-1 Abrams tankkal és Bradley névre keresztelt páncélozott szállító harcjárművekkel közlekedtek a lő- és gyakorlótér útjain. Itt készültek fel a délszláv háborúba bevethető erők és eszközök.

Az 1990-es évekre kialakult a lő- és gyakorlótér használatára vonatkozó teljes felosztás, az így megkülönböztetésre került területek: előtér „manőverező rész”, középső rész „zászlóalj lőtér”, és hátsó rész „biztonsági zóna”. A területek elnevezéséből adódik a használatuk jellege is, mely szerint a manőverező részen: a katonák csapatmozgásokat járművel vagy anélkül, vezetési gyakorlatokat, körletek elfoglalását, álcázást, katonai tereptan, vegyvédelem, menetgyakorlat, túlélő és járőr feladatokat hajtanak végre. Ezen a területen van az éles vegyvédelmi gyakorló pálya, a felderítő harci ösvény akadálypálya és a lődomb. A lőtér területét fel kellett osztani több szektorra annak érdekében, hogy a katona a fegyvereivel a terület adta lehetőségeket a legjobban ki tudja használni. Gránátdobáshoz kézigránátdobó hely, kisebb robbantáshoz robbantó kert, nagyobb robbantáshoz robbantó tér, lövészetre gépkarabély, géppuska, gránátvető, harcjármű és aknavető szektor került kialakításra. A célterületet elektromos kábel rendszer hálózza be, aminek segítségével már számítógép vezérléssel biztosítható a célmozgató motorok működtetése. A helikopter rakétáinak, a harckocsi ágyújának és tarackok részére külön célterület lett biztosítva a gránátok romboló hatásai miatt.

A gyakorlótér mai használatára erősen rányomja a bélyegét az a tény, hogy a katonai alakulatok száma és a katonák létszáma az 1990-as évektől kezdődően folyamatosan csökkent, mára már kevesebb, mint negyedszázezer fő, így a gyakorlatok száma és az igénybe vett területek mérete is csökkent. Nem érkezik és nem is közlekedik annyi harcjármű, tank, szállítójármű, vontató, műszaki gép, gumikerekes vagy lánctalpas a gyakorlótér úthálózatán, mint azelőtt. A mai idők Táborfalvai Lő- és Gyakorlótér elfoglaltságának statisztikája több évre visszaolvasható és megállapítható, hogy egy évben a lövészeti napok száma 70-75, a gyakorlatra érkező katonák száma pedig 2500 és 3000 fő, ami messze kevesebb a régi idők gyakorlataihoz viszonyítva, ami havi 15 nap lövészet és havi 1500 fő katona. A jelenkorban a missziós felkészítés, mint tevékenységi forma jellemzi a Táborfalvai Lő- és Gyakorlótér használatát. A katonának és a csapatoknak egyaránt meg kell felelnie a külszolgálati követelményeinek. Az egyéni és kollektív fegyver professzionális használata, a terep nehézségeinek leküzdése és a csapat összekovácsolása a legfőbb célja a mai gyakorlatoknak és lövészeteknek. Az elmúlt 5-8 évben Táborfalva lőterén és gyakorlóterén az alábbi misszióba menők készültek fel: balkáni: KFOR, SFOR; afganisztáni: ISAF, PRT, KAJA; iraki: IFOR; ciprusi: UNFICYP. A közelben állomásozó alakulatok közül a legtöbbször Szolnok, Kecskemét, Hódmezővásárhely és Debrecen helyőrségből érkeznek katonák gyakorlatra.

A Táborfalvai Lő- és Gyakorlótér szinte teljes területe Natura 2000 kijelölésű és ebből adódóan a katonai használat erősen az úthálózat nyomvonalára koncentrálódik. A lőtér területén található élővilág megóvása érdekében a Magyar Honvédség Bakony Harckiképző Központ a 2005 évtől korszerű MAN típusú tűzoltó autóval és 5 fős személyzettel biztosítja a lövészetek tűzoltói feladatának ellátását. Elsődleges célunk, hogy a tüzek minél előbb eloltásra kerüljenek, amelyet a fegyverek lőszerei előszeretettel okoznak.

Bártfai László őrnagy

MH BHK Kiképző Bázis Táborfalva bázisparancsnok

 

A projekt az Európai Unio Life+ programjának támogatásával valósul meg.