2014. december 19. - Csóka Annamária
Ünnepi üdvözlet
Ismét eltelt egy év. Az elején hosszúnak tűnő pályázatunk utolsó egész esztendeje következik.
Téli köntösbe burkolózott projektterületet egyelőre sajnos nem tudtunk fotózni idén, de egy másik karácsonyi hangulatú képet azért találtam: rőt csillaggombák ünnepi díszletek között. Ez a gombafaj bár ritka, de minden erdőtípusban előfordulhat. Ám nem árulok el titkot azzal, hogy ez a fotó nem a Turjánvidék Natura 2000 terület déli részén készült...
Köszönjük mindenki ezévi munkáját!
Szép karácsonyt, sikerekben gazdag újévet és jó pihenést kívánunk!
Fotó: http://carpathianbasinspecies.eu/
2014. november 3. - Csóka Annamária
A futóbogarász álma
Ha a futóbogarász szép álmot lát, pontosan ez a kép tárul a szeme elé:
Igen, egy magyar futrinkákkal teli talajcsapda.
Milyen bogár ez, ami kutatónk vágyának netovábbja?
2-3 cm hosszú, fekete, kissé zsírfényű futóbogárról van szó, melynek szárnyfedőjén 3-3 gödörsor fut végig. Főként a nyílt és zárt homokpusztagyepek lakója; éjjel aktív, de nyár végén és ősszel napsütéses időben napközben is mozog.
Hazánkban fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értéke 100 000 Ft. Élőhelyeinek további pusztulása sajnos állományának jelentős csökkenéséhez vezet: ez a veszély főleg a budapesti agglomerációban és az alföldi-kisalföldi települések közelében leselkedik rá.
2013. őszén a Duna-Ipoly Nemzeti Park szakemberei nagyszabású fogás-jelölés-visszafogás kutatást indítottak a Táborfalvai Lő- és Gyakorlótér területén, ahol a magyar futrinkának még erős, nagy populációja él. Ennek keretében minden egyes, a talajcsapdába kerülő magyar futrinkát egyedi azonosító számmal látunk el, melyet a szárnyfedőjére gravírozunk, majd szabadon engedjük a bogarat. Ez a módszer az állatot nem károsítja, viszont az újból megfogott számozott állatok segítségével olyan fontos információk birtokába juthatunk, mint például mekkora a populációméret, meddig élnek a magyar futrinkák, vagy mekkora távolságot tesznek meg ezek az állatok. Ezek az ismeretek a faj védelmének tervezéséhez is elengedhetetlenek.
A magyar futrinkák nagy része már téli álomba merült, így beszámolhatunk arról, hogy 2014. október végéig a kutatás keretében már 1400 példányukat jelöltük meg!
Fotó: Verő György
2014. október 27. - Gálhidy László
Sakálok a Turjánvidéken
Az elmúlt években ismét megjelent hazánkban az őshonos aranysakál. Projektterületünkön is látták példányait, ami természetvédelmi szempontból örömteli esemény.
Az aranysakál rókánál valamivel nagyobb, 10-12 kg tömegű kutyaféle, amely a régi időkben elterjedt volt Magyarországon. Míg a farkasok inkább a zárt erdők lakói, a sakálok előszeretettel mozognak a síkságok bokros, gyepes, mocsaras területein. Népi neveinek egyikét is innen kapta: nádi farkas. Sajnos az élőhelyek elpusztítása, szántóföldekké alakítása és a kíméletlen vadászat az aranysakált is kipusztította a Kárpát-medencéből. A 90-es évektől jelent meg újra, a szomszédos déli országok felől – ezért most is jellemzően hazánk déli megyéiben látható.
Az aranysakált sajnos ma is sokan üldöznék. Hasonló érvek jönnek szóba, mint más ragadozók esetén: kárt tehetnek a háziállatokban, vagy a vadállományban. Természetvédelmi szempontból azonban nincsenek elfogadható érvek az aranysakál újbóli kipusztítása mellett. Ragadozóként elsősorban kisemlősökkel táplálkozik, így fontos szerepe lehet pl. a gazdasági károkat okozó pocok-túlszaporodás megakadályozásában. Eltakarítják a kisebb dögöket, és selejtezik a nagyvad fajok beteg, fiatal példányait, ami segít pl. az őz állomány egészségesen tartásában. A sakál, mint minden őshonos faj, erősíti a természeti tájaink élővilágának fennmaradását. A háziállatokra az aranysakál csak akkor lehet veszélyes, ha azokat nem megfelelő módon tartják. (A hatékony védelem – pl. kerítés - nem csak a sakál, hanem a róka, vagy a kóbor kutyák miatt is elengedhetetlen.)
Projektterületünk, a Turjánvidék és a vele szomszédos szárazabb, füves-fás területek kiváló élőhelyet biztosítanak az aranysakálnak. A projekt keretében végrehajtott beavatkozások, fejlesztések ehhez reményeink szerint nagyban hozzájárulnak. A közeljövőben fontos feladataink közé tartozik majd a faj kutatása, jobb megismerése, amely megalapozhatja a kezelési tervek kidolgozását. Reméljük, hogy idővel egyre több természetjáró érdeklődését kelti fel az aranysakál, amelynek újbóli megjelenése azt mutatja, hogy a természet képes a megújulásra, és az elveszettnek hitt fajok is újra otthonra lelhetnek eredeti hazájukban.
Az aranyasakál visszatéréséről a WWF honlapján is olvashat.
2014. július 29. - Kerpely Klára
Terepnap a Dabasi Turjános TT területén
A terepnapon a Dabas határában fekvő katonai lőtér szomszédságában található természetvédelmi területen végeztünk adat felvételezést az ott előforduló védett növényfajokról. Két másik önkéntes részvételével Csóka Annamária, a DINPI munkatársa vezetett minket és irányította a munkánkat.
Elsőként a láperdőt kerestük fel, amelyet ebben az időszakban, július vége felé már egyáltalán nem borított víz, ki volt száradva. Itt a talajfelszínen, néhol tömeges megjelenésben békaliliomot (Hottonia palustris) találtunk, ami már korábban elvirágzott.
Láperdő (Fotó: Vacsora Mónika)
Békaliliom (Fotó: http://carpathianbasinspecies.eu)
A növények pontos helyét GPS készülék segítségével határoztuk meg és az adatok a már meglévő adatbázist fogják bővíteni. Az adat felvételezést úgy végeztük, hogy ha egy helyen nagyon sok növényke volt, akkor becsültük a tövek számát és a csoport közepére tettünk GPS-szel pontot, ha pedig egy helyen még megszámlálható mennyiségben voltak jelen, akkor tövenként egyesével vettük fel róluk a koordinátákat.
Az erdőt elhagyva nyílt, kaszált területen folytattuk a munkát. A kaszálókban különböző távolságokra hagyássávok (nem lekaszált részek) voltak meghagyva, amikben több védett növényfajt is találtunk, mint például a budai imolát (Centaurea sadleriana) és a kisfészkű aszatot ami egyben Natura 2000 jelölő faj is (Cirsium brachycephalum).
Budai vagy Sadler imola (Fotó: http://carpathianbasinspecies.eu)
Ez a növény a Kárpát-medence szubendemikus faja, főleg a löszös-homokos talajt kedveli. Nevét Sadler Józsefről kapta (Sadler imola). A faj nincs veszélyben, de szűk élettere miatt (csak Magyarországon és határterületein él) szükséges volt a védetté nyilvánítása.
Kisfészkű aszat (Fotó: http://carpathianbasinspecies.eu)
Sótűrő, síksági, dombvidéki fajunk, mely bennszülött faj a Pannon-medencében. Vizes, nedves élőhelyeket kedvel ez a tövises növény,legfőbb veszélyeztető tényezője a vizes élőhelyek eltűnése.
Az erdőszélen hosszúlevelű fürtösveronikák (Pseudolysimachion longifolium ) több csoportjával találkoztunk.
Hosszúlevelű fürtösveronika (Fotó: Vacsora Mónika)
A hagyássávok melletti lekaszált részeken gyíkpohár (Blackstonia acuminata) és homoki szalmagyopár (Helichrysum arenarium) volt fellelhető. Élénksárga virágú, egyéves növény, amely főleg mocsárréteken, lápréteken, szikeseken fordul elő.
Gyíkpohár (Fotó: http://carpathianbasinspecies.eu)
Homoki szalmagyopár (Fotó: http://carpathianbasinspecies.eu)
A homoki szalmagyopárt gyógyhatású növény, használják epeelválasztás zavarok, görcsoldó hatásának köszönhetően emésztési panaszok enyhítésére, illetve gyulladás-és fertőzésgátló tulajdonsággal is bír.
A védett állatfajok közül pedig egy zöld gyíkot (Lacerta viridis) láttunk. Hazánkban a legnagyobb gyíkfaj, testhossza akár 40 centiméteres is lehet. Nászidőszakban a hím szája környéke és a torka kék színezetet kap. Kedvenc élőhelytípusa a fákkal vagy bokrokkal tarkított domboldal. Ragadozó állat, elsősorban ízeltlábúakkal táplálkozik, de kisebb madárfiókákat és rágcsálókat is elejt. Fenyegetés esetén teljesen kinyitja a száját és a macskákhoz hasonló fújtató, sziszegő hangot ad ki támadás előtt. Eszmei értéke 25000 Ft.
Zöld gyík (Fotó: http://carpathianbasinspecies.eu)
Vacsora Mónika
WWF, gyakornok
2014. július 18. - Csóka Annamária
Nálunk járt a külső projektellenőrző csoport képviselője
Az Európai Bizottság megbízásából pályázatunkat idén július 16-án és 17-én látogatta meg az Astrale-GEIE külső ellenőrző csoport képviselője: Kovács András.
Az első nap a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság központjában gyűlt össze a projektcsapat. Itt mutatták be előadás keretében a Turjánvidék LIFE+ program eredményeit az adott akcióért felelős partnerek, valamint a pályázat adminisztratív és pénzügyi előrehaladásáról is számot adtunk.
A második napon a Táborfalvai Katonai Bázisról indulva látogattuk sorra az egyre sokasodó természetvédelmi kezelések helyszíneit. Így, a pályázat félidején túl már 9 megállónál büszkélkedhettünk el a végrehajtott feladatokkal!
Fotó: Csóka Annamária
2014. június 30. - Gálhidy László
Erdők természetességét vizsgáltuk a lőtéren
Azt gondolhatnánk, hogy egy hosszú ideje elzárt lőtéren biztosan természetes növényzetet találunk, legalábbis amennyire annak fennmaradását a speciális területhasználat lehetővé teszi. Ez azonban még sincs így – hiszen erdőgazdálkodásra, erdőtelepítésekre itt, a Táborfalvai lőtéren is sor került. Projektünk helyszínén, az Alföld közepén csaknem 7300 hektáron húzódó, változatos tájban az eredeti növényzet jelentősen átalakult, sajnos sok esetben leromlott, emellett idegenhonos fafajokból álló ültetvények is keletkeztek az elmúlt évtizedekben. Az erdőtermészetesség vizsgálatok segítségével általános képet kaphatunk arról, hogy egy erdő mennyire hasonlít az eredetileg ott lévőkre, vagy másképpen megfogalmazva: mennyire távolodott el azoktól. Táborfalva és Dabas határában a fő cél elsősorban annak megmutatása, hogy a telepített kultúrerdők és az invazív tulajdonságú fásszárú növényfajok terjedése mennyire változtatták meg a táj arculatát.
Mit néz a kutató az erdőben, aki egy ilyen vizsgálatra vállalkozik? Az erdő mely jellemzői azok, amelyekre leginkább kíváncsiak vagyunk? Talán nem meglepő, hogy a fajösszetétel kiemelkedő szempont, nem csak a lombkoronaszint, de a cserje- és lágyszárú szint esetében is. Hasonlóképpen fontos, hogy az egyes fajok milyen tömegességgel és mintázatban fordulnak elő. Szintén nem elhanyagolható jellemző a holtfa mennyisége, a vadrágás mértéke, vagy az eróziós hatások nagysága. A kérdések persze sokrétűbbek ennél, minden témakört jó néhány válasszal lehet csak körbejárni. A munkát olyan adatlap segíti, amelyen szerepel valamennyi kérdés, a választható válaszokkal együtt.
Három különböző helyszínt látogattunk meg. Két száraz erdőtípusban – eredetileg borókás-nyárasban - kezdtük a munkát. A könnyű haladást segítette, hogy az eredeti erdők helyére telepített ültetvények állományaiban viszonylag kevés a cserje, így átláthatóak, és bejárhatók. Nem így a harmadikként felkeresett, sötét belsejű, kőrises ligeterdő, amelynek aljnövényzetét sűrű szedres alkotja. Itt hosszas bukdácsolás, a tüskék hajtások kerülgetése és a pókhálók gyűjtése árán lehet csak átfogó képet kapni az erdő összetételéről. Az esőt ugyanakkor szerencsére megúsztuk. Minden helyszínen kitöltöttük az adatlapot, amely pillanatnyi képet ad a vizsgált erdő tulajdonságairól. Jelentős mennyiségben találtunk idegenhonos fafajokat – különösen a száraz területeken, Táborfalván, miközben idős fával, holt fával, vagy éppen őshonos fafajok fiatal egyedeivel alig volt dolgunk. A vizsgálat nagymértékben alátámasztotta a projekt keretében vállalt élőhely-rehabilitáció fontosságát, indokoltságát.
Munkánk végeztével felkerestük a lőtér egyik sarkában álló hatalmas fekete eperfát, amelynek gyümölcsei folyamatosan érnek – és amelyet senki nem szed le...
A mai nap érdekessége volt, hogy útközben egy rovarok kutatásában jártas nemzeti parkos kollégával találkoztunk, aki egy rendkívül ritka bogárfajra akadt a homokgyepben. Az aknásfutrinka átlagos megjelenésű, közepes nagyságú, feketés színezetű faj, a kollégák mégis nagy örömmel találják meg újabb és újabb egyedeit. A Földközi-tengertől Türkmenisztánig a száraz élőhelyeken előforduló bogár Közép-Európában csak Magyarország két-három pontján lelhető fel. Nagy a valószínűsége, hogy a Táborfalva közelében élő állományának fennmaradásában a lőtér jelenlétének is fontos szerepe van.
Photo: Csóka Annamária, Gálhidy László
2014. május 30. - Kerpely Klára
WWF terepi munkanap
Május végén a WWF Magyarország csapata terepi napot tartott. Ritkán fordul elő, hogy minden kollégánknak megadatik egy kis ízelítő munkánk gyümölcséből. Ezúttal a Táborfalvi Lőtérre látogattunk el, Turjánvidék LIFE projektünk helyszínére. A WWF csapata a lőtér természeti értékeinek a feltérképezésében vett részt: négy védett növényfaj állományáról készítettünk felmérést a gyakorlótér homoki élőhelyein.
A homoki cickafark, a homoki árvalányhaj, a báránypirosító és a csikófark mind védett fajok, és jelentős eszmei értéket képviselnek. A területet munkatársaink párosával járták be, egy-egy növényfaj előfordulását kutatva. Minden egyes előfordulás GPS koordinátáit rögzítették, illetve megbecsülték a tövek számát. Az adatok bekerülnek a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság adatbázisába, és segítségül szolgálhatnak a terület kezelési tervének felülvizsgálatakor.
Délután csapatunk a terület legveszélyeztettebb fajával, a rákosi viperával ismerkedett meg. Ez a ritka kigyófaj az évnek ebben a szakában vadon már nehezen fellelhető, ezért a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által fenntartott Rákosivipera-védelmi Központba látogattunk el. A Kunpeszér melletti tanyán Péchy Tamás mutatta be ezt a rendkívül sérülékeny kis állatot és a fennmaradásáért folytatott állhatatos munkájuk gyümölcseit.
Photo: Anastasiya Timoshyna
2014. május 5. - Kerpely Klára
Föld Napi játék a Turjánvidékről
Április 22-én, a Föld Napján a Turjánvidéket bemutató kvízjátékkal ünnepeltünk a WWF Facebook-os követőivel. Négy napon át követték egymást a kérdések, és a helyes megfejtők közt ajándékokat sorsoltunk ki.
A játékból megtudhatták a Facebook-ozó érdeklődők, hogy a "turjános" kifejezéssel a vizenyős, süppedékes, nehezen járható növényzetet jelölik, és hogy az ilyen vidék sok hüllő fajnak ad otthont, melyek természetvédelmi oltalom alatt állnak, hiszen hazánkban minden hüllő és kétéltű faj védett. Sokan megtalálták azt is, hogy a rendkívül ritka rákosi vipera eszmei értéke 1.000.000 Ft. Utolsó kérdésünkben a Turjánvidéket fenyegető veszélyeket kértük összeszedni, amiben honlapunk is segített.
A több mint száz helyes megfejtőből kisorsolt nyerteseink:
Gyula Székesfehérvárról
Anett Baktakékről
Erzsébet Gávavencsellőről
Evelyn Budapestről
Nekik Turjánvidék LIFE ajándékokat küldünk postán.
Köszönjük a részvételt! Legyen minden nap a Föld Napja!
2014. március 27. - Csóka Annamária
Legyél te is zuzmász!
Mi a munkamegosztás a zuzmóháztartásban? Miért a zuzmók a növényvilág számkivetettjei? Van-e illatuk? Mi az a zuzmótérkép?
Ezekre és még számtalan érdekes kérdésre kaphat választ, aki elolvassa a Cincér tanösvényfüzetek sorozat most megjelent 12. részét: a Pálfája zuzmótanösvényfüzetet, mely teljes egészében Kácsor Lóránt zuzmószakértő munkája. Az igazi meglepetés mégis azokra vár, akik ezzel a kiadvánnyal a kezükben útra kelnek. Mivel zuzmó szinte minden természetes és természetközeli élőhelyen előfordul, a füzet más területeken, így a táborfalvai Betyár-dombi tanösvényen is nagy segítségünkre lehet. Ne feledjük: a zuzmók még télen is „virítanak”!
A Pálfája zuzmótanösvényfüzet innen tölthető le:
http://www.pusztaitolgyesek.hu/index.php?page=tanosveny
Jó kirándulást kívánunk!
Fotó: Kácsor Lóránt
2014. február 7. - Csóka Annamária
Hivatalosan is megnyitottuk pályázati évünket
2014. február 6-án az extrém időjárási körülmények ellenére jókedvűen gyülekeztek pályázati munkatársaink rendhagyó tárgyalási helyszínen, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Sas-hegyi Látogatóközpontjában. Értekezletünket a panorámateremben tartottuk meg, ahonnan szép kilátás nyílt a Budai Sas-hegy Természetvédelmi Terület értékes élőhelyeire, és az azokat körülölelő fővárosra.
Míg kint szitált az ónos eső, a partnerek látványos előadások keretében mutatták be a számos, Turjánvidék LIFE+ pályázatban már elért eredményt. Következő nagy feladatunk a 2014. évi munkaterv véglegesítése volt.
Ezzel hivatalosan is megkezdődött újabb projektévünk.
Fotó: Verő György
2013. december 19. – Csóka Annamária
Karácsonyi üdvözlet
Idén is beköszöntött a tél.
Bár a legtöbb természetvédelmi kezelési tevékenység nem ebben az évszakban történik projektterületünkön, mi sajnos nem alszunk téli álmot: a pályázatmegvalósítás gőzerővel folyik tovább. Jövőre új kihívások várnak minket!
Most azonban olvasóinknak szép karácsonyt és sikerekben gazdag újévet kívánunk!
Fenti fotónk a téli köntösbe öltözött egykori vágtapályát ábrázolja a Táborfalvai Lő- és Gyakorlótéren.
Fotó: Verő György
2013. november 30. – Csóka Annamária
Vendégségben a vadludaknál
Idén 13. alkalommal került megrendezésre november utolsó szombatján a Tatai Vadlúd Sokadalom, melynek fő látványossága a vonulás közben a Tatai Öreg-tavon pihenő, reggel „kihúzó”, este pedig „behúzó” vadludak hatalmas serege. A csapatok zömét főleg a nyári lúd, a vetési lúd és a nagy lilik teszi ki, de ritka lúdfajok is megjelennek itt minden évben. Az eseményre idén is sokezer látogató volt kíváncsi.
A Cincér Játszóházban sok természet iránt érdeklődő gyereknek szereztünk örömet a LIFE+ pályázatunk keretében készített játékokkal: a Turjánvidék ritka madárfajait, a szalakótát és a hamvas rétihéját ábrázoló kirakót kisgyermekek is sikerrel összerakták, de a 12 védett fajt bemutató kockavarázs a nagyobb gyerekeknek is igazi kihívást jelentett.
Jövőre találkozzunk ugyanitt!
Több információért kattintson ide: http://www.vadludsokadalom.hu/
Fotó: Karlné Menráth Réka
2013. október 17. - Csóka Annamária
Sikeresen zárult az „Agresszív özönnövény fajok természetvédelmi kezelése a gyakorlatban” című szemináriumunk
„Mik azok az agresszív özönnövények?” – vetődik fel sok olvasóban azonnal a kérdés. Olyan, nem őshonos fajokról van szó, melyek gyorsan terjednek és komoly veszélyt jelentenek a természetes élőhelyekre. Számos képviselőjükkel mindenki találkozott már: ilyen például a bálványfa, a zöld juhar, a selyemkóró vagy a kanadai aranyvessző.
Október 14-én és 15-én, Bugyi településen, a Forster Vadászkastélyban nemzeti park igazgatóságok, erdészeti zrt.-k, szakági intézetek, növényvédelemmel foglalkozó vállalkozások csaknem 100 képviselője sereglett össze, hogy az özönnövény-visszaszorítás témakörében összegyűlt bőséges gyakorlati tapasztalatot megossza egymással.
A résztvevők a szeminárium első napján rövid előadások keretében számoltak be eddigi tevékenységükről. A szakmai program második napján a Táborfalvai Lő- és Gyakorlótéren zajló LIFE pályázatunk célterületén és a Csévharaszti Borókás Természetvédelmi Területen tekintettük meg a már elvégzett, sikeres özönnövény kezelési beavatkozásokat.
A nagy érdeklődéssel övezett szemináriumot a „Kiemelt jelentőségű természeti értékek megőrzése a Turjánvidék Natura 2000 terület déli részén” LIFE+ Természet projekt és az „Özönnövények elleni egységes védelem homoki és ártéri élőhelyeken” Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében szerveztük meg.
2013. szeptember 17. - Csóka Annamária
Tanösvény túra a Betyár-dombon
Jól kezdődött a hét a Tatárszentgyörgyi Általános és Alapfokú Művészeti Iskola 60 tanulója számára: a Betyár-dombi tanösvényen tölthették a délelőttöt! A sok borongós, esős nap között 2013. szeptember 16-án igazán csodálatos, napsütéses őszi idő fogadott minket. Első próbatételként végigjártuk a tanösvényt, és megismerkedtünk a homoki élőhelyek különleges növény- és állatvilágával. A tájékozódásban a kis iránytűk, a bogarászásban pedig a nagyítók segítették a gyerekeket. Az út végén természetismereti játékokat játszottunk: előkerültek a kincseket rejtő tapintózsákok, találós kérdéseket fejtettünk meg, őszi faleveleket kerestünk, végül a játék elején elrejtett makkokat kellett a kis kalandoroknak megkeresniük az erdőben.
Reméljük, visszatér majd ez a zsibongó gyerekcsapat ide, hogy újra átélje a Betyár-dombi tanösvényen szerzett élményeket!
2013. szeptember 12. - Csóka Annamária
Szakmai tanulmányút Szlovákiában
2013. szeptember 10-én pályázatunk résztvevői szakmai tanulmányúton jártak Szlovákiában. Utunk célja a Zahorie katonai terület volt, amely egy 2006 és 2011 közt megvalósuló, sikeres LIFE projekt helyszíne. Az időjárás kegyes volt hozzánk: a napos tájkép hátterében már a Kárpátok nyújtózkodtak.
Az egyik pályázati résztvevő szervezet, a Pozsonyi Regionális Természetvédelmi Egyesület (BROZ) lelkes képviselője, Jaromir Síbl kalauzolt minket: megtekinthettük a lőtér három, Natura 2000 hálózatba tartozó területegységén megvalósuló program élőhelyeit, fajait és eredményeit.
A szlovák pályázat két szempontból is rokonítható a miénkkel, hiszen egyrészt katonai területen zajlott, másrészt homoki élőhelyek fordulnak itt is elő. A projekt fő céljai a csarabos homokpusztagyepek és erdőssztyepp jellegű élőhelyek rekonstrukciója, valamint a természetvédelem és a katonai használók közti együttműködés fokozása voltak.
Utunk végén még az általában csak májusban szirmot bontó henye boroszlán virágzó példányait is láthattuk!
2013. augusztus 12. - Kerpely Klára
Agresszív özönnövény fajok természetvédelmi kezelése a gyakorlatban
A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a WWF Magyarország a fenti címmel szakmai szemináriumot szervez 2013. október 14-15-én. A rendezvény társszervezője az „Özönnövények elleni egységes védelem homoki és ártéri élőhelyeken” Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program (HUSK/1101/2.2.1/0052).
A szeminárium célja, hogy a nemzeti park igazgatóságok, erdészeti zrt.-k, szakági intézetek, növényvédelemmel foglalkozó vállalkozások munkatársai körében összegyűlt bőséges tapasztalatot megosszák és megvitassák egymással a szakemberek.
A rendezvényre az érintetteknek meghívót küldtünk. A jelentkezési lap innen is letölthető: regisztráció>>
További információ: Kerpely Klára, WWF Magyarország, 30-233-7368, klara.kerpely@wwf.hu
2013. július 25. - Csóka Annamária
Tájkép csata után
Szomorú eseményről kell beszámolnunk: egy hadgyakorlat közben alkalmazott füstgyertya július 15-én felgyújtotta a Táborfalvai Lő- és Gyakorlótér homoki élőhelyeit. A tűz újra és újra fellobbanva, majd egy másik helyszínen is kialakulva egészen július 20-ig pusztított a projektterületen: tombolásának összesen 300 ha-on főként borókás-nyárasok, pannon homoki gyepek és kiszáradó láprétek estek áldozatul.
A DINPI területi szakembere, civil segítőtársai, a számos településről kiérkező tűzoltók és a különböző katonai egységek nehéz küzdelem árán tudták a tüzeket megfékezni, melyek terjedésének a hosszú ideje tartó aszály és az erős szél is kedvezett.
A természeti károk részletes felmérése még folyamatban van. Azt már tudjuk, hogy a legnagyobb kárt a homoki gyepek fokozottan védett, védett és Natura 2000 jelölő növény- és állatfajai szenvedték el.
Az élőhelyek regenerációja hosszú évtizedeket fog igénybe venni. A borókás-nyárasok esetében az eredeti állapot kialakulása akár 100 évbe is telhet.
A katasztrófa a leégett területeken új feladatok elé állít minket: az özönnövények szinte azonnali, erős támadását kell visszavernünk, ami nem lesz könnyű feladat.
2013. június 21. - Kerpely Klára
Sajtókirándulás a Turjánvidéken
Tegnap, június 20-án került megrendezésre a Turjánvidék LIFE programunkról szóló terepi sajtótájékoztató a média számára. A terepbejárásra a nagy hőség ellenére is sok látogató érkezett; közel 30 sajtómunkatárs, valamint a programban résztvevő partnerek képviselői.
A rendezvény a Táborfalvai Lő- és Gyakorlótéren és a Dabasi Turjános Természetvédelmi Területen zajlott le a Duna Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a projektpartnerek, valamint a katonai terület munkatársainak együttműködésével.
A vendégek Vokla János alezredes és Sipos Katalin (a DNPI szakmai igazgatóhelyettese) köszöntése után, egy prezentációt hallgathattak végig Csóka Annamária projektvezető előadásában a terület természeti értékeiről, valamint a LIFE program céljáról, tevékenységéről. Az előadás végén természetesen a média képviselői feltehették kérdéseiket a projekt partnereinek.
A tájékoztató után a csapat frissítővel, fényképezőkkel, kamerákkal felvértezve vághatott neki a terepbejárásnak. Utunkat egy PTSZ elnevezésű hatalmas lánctalpas kétéltű járművön kezdhettük meg, majd később terepjárókon folytattuk.
A járműves túrát olykor megszakítva, a lőtér sajátosságait, felosztását, funkcióit ismertük meg Bártfai őrnagy vezetésével, Verő György a DNPI munkatársa pedig a területet jellemző változatos élőhelyekről és a rákosi viperáról tartott előadást számunkra. Többen indultunk neki, hogy fellelhessünk a faj egy-egy példányát, ám csupán egyik főtáplálékára, az egyenesszárnyúak rendjébe tartozó magyar tarszára, vagy egy ahhoz hasonló faj egyik egyedére bukkantunk rá. Sajnos, de érthető okok miatt a csoport a láperdőket csak a távolból figyelhette meg, hogy elkerüljük a fokozottan védett fajokban bővelkedő élőhely bolygatását.
A közel három órás körútról megfáradtan érkeztünk vissza kiindulópontunkra, ahol várt már ránk a magyar szürke marhából készült ínycsiklandozó gulyás és a rétes.
A sok lelkes kérdésből úgy véljük, a résztvevők a forróság ellenére is élvezték a programot.
Reméljük, hogy a Turjánvidék megmentését célzó projektünkről sok tudósítás születik majd, hiszen interjúkból nem volt hiány, és bízunk benne, hogy így országszerte is többen ismerhetik meg a széleskörű együttműködésen alapuló munkánkat.
Kapcsolódó sajtóközlemény letöltése >>
2013. május 5. - Csóka Annamária
Ismét nálunk járt a külső projektellenőrző csoport
Az Európai Bizottság megbízásából pályázatunkat 2013. április 29-én és 30-án másodszor látogatta meg az Astrale-GEIE külső ellenőrző csoport küldöttsége. Projektünk „monitorja” immár magyar - Kovács András, így nyelvi akadályok senki részéről nem állhattak a beszélgetés útjába! Kitüntetett minket jelenlétével az Astrale-GEIE vezető, központi csoportjának tagja, Bent Jepsen úr is, aki egyenesen Brüsszelből repült hozzánk.
Az első napon a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság budapesti központjában mutattuk be a Turjánvidék LIFE+ program technikai, adminisztratív és pénzügyi előrehaladását. A második napot pedig teljes egészében a projektterület bejárásának, és a már elért eredmények megszemlélésének szenteltük. Jutott egy kis idő a Táborfalvai Katonai Bázis megtekintésére is.
Monitorozóink meg voltak elégedve a látottakkal, és további jó munkát kívántak.
Fotó: Kézdy Pál
2013. április 10. – Csóka Annamária
Hatalmas eredménnyel kezdtük a rákosi vipera kutatást!
Kedvező időjárási körülmények közt és nagy reményekkel vágtunk neki a kutatásnak, melynek az volt a célja, hogy megtudjuk, jelenleg mekkora rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) populáció él a Dabashoz közeli élőhelyén. Próbálkozásunkat csakhamar siker koronázta: egy gyönyörű, 3-4 éves hím példány került a szemünk elé! Az elhúzódó télies időjárás miatt valószínűleg ez a hidegvérű állat is alig várta már, hogy napozhasson egy kicsit!
A rákosi vipera nagyon óvatos állat, a természetben ritkán találkozni vele. Legnagyobb az esélyünk az évnek ebben az időszakában megpillantani, mikor nászukra készülnek, és ezért többet mozognak. Biztosak voltunk benne, hogy él itt ez a ritka hüllőfaj, de élő példányt legutoljára 2009-ben sikerült látni.
A rákosi vipera hazánk egyetlen bennszülött gerinces alfaja, és egyben Európa egyik legveszélyeztetettebb hüllője. Hajdan elterjedési területe sokkal nagyobb volt, napjainkban már csak a Duna–Tisza közén, a Hanságban és Erdélyben él. A szakemberek világállományát mindössze 500 példányra becsülik. Fokozottan védett állat, egy egyed pénzben kifejezett természetvédelmi értéke egymillió forint. A felnőtt példányok mérete alig haladja meg a fél métert. Mérgeskígyó, de a legritkább esetben mar, mérge pedig nem veszélyes: olyan, mint a méhcsípés.
A rákosi vipera olyan réteken él, ahol a nedves és száraz gyeptípusok váltakoznak, mert ez biztosít számára kedvező mikroklimatikus és mikrodomborzati adottságokat. A fiataljai szöcskét, sáskát, tücsköt, a kifejlett egyedek gyíkokat, madárfiókákat és rágcsálóivadékokat is elfogyasztanak. Ez a ritka hüllő rágcsálójáratokba rejtőzik, dombhátakra visszahúzódva téli álmát is ezekben alussza.
A rákosi vipera eltűnésének oka elsősorban az élőhelyeinek megszüntetése, és a megmaradt gyepek intenzív használata, ám a szándékos pusztítás és az illegális gyűjtés is hozzájárult a faj vészes megfogyatkozásához.
Az 1990-es években az általunk vizsgált Dabas melletti gyepterület a rákosi vipera egyik legerősebb állományának adott otthont. Mivel a kisméretű populáció mindig nagyon sérülékeny, az élőhelyet érintő kedvezőtlen események összeadódó hatása a populáció összeomlását okozta.
A Turjánvidék LIFE+ pályázat keretében mihamarabb bevezetjük a külterjes szarvasmarha-legeltetést ezen a területen, mely a rákosi vipera számára kedvezőbb élőhelyet teremt majd.
2013. március 25. - Csóka Annamária
A tavaszi meglepetés: ligeti csillagvirág!
Néhány napja a Táborfalvai Lőtér keményfa ligeterdő foltjait jártuk be, amikor megakadt a szemünk egy kis kék virágon: ligeti csillagvirágot (Scilla vindobonensis) találtunk!
Ez a kora tavasszal virágzó hagymás egyszikű általában ártéri erdőkben, vagy hegyvidéken fordul elő. Itt a Turjánvidéken ez a szép állomány annak az időnek lehet a hírmondója, amikor még a Duna járta a vidéket. A jácintfélék közé tartozó csillagvirágoknak Magyarországon öt fajuk él, és mind természetvédelmi oltalom alatt áll. Meghatározásuk sokszor még a szakemberek számára is kihívást jelent.
A ligeti csillagvirág olyan védett faj, melyről eddig nem tudtuk, hogy a Turjánvidék Natura 2000 terület déli részén is megtalálható. Akkor még nem sejtettük, hogy néhány nap múlva hó alá rejtőzik…
2 013. február 15 . - Csóka Annamária
Közeleg a tavasz: itt a skarlátbogárkutatás ideje!
Már a tavasz után sóvárogva kezdtük meg az egyik legkorábban megfigyelhető rovar, a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus) vizsgálatát a Turjánvidék Natura 2000 terület erdőfoltjaiban. Ez az ízeltlábú faj védett és Natura 2000 jelölőfaj is egyben. Szerencsével jártunk, hiszen a legtöbb helyről, ahol kerestük, elő is került példánya.
A tetszetős külsejű bogár nevét élénkvörös színéről kapta. (A skarlát az antibiotikumok alkalmazása előtt rettegett gyermekbetegség volt, melynek jellegzetes tünete az égővörös, apró kiütések megjelenése.)
A skarlátbogár a lapbogarak családjába tartozik: testének háti és hasi oldala teljesen lapos. A kifejlett egyedek 1-2 cm hosszúak.
A lárvák főként korhadékot és más rovarlárvákat fogyasztanak, az imágók pedig feltehetően ragadozók. Ez a faj idős, korhadásnak indult fák leváló kérge alatt él, számos fafajban előfordul (tölgy, nyár, fűz – akár még akác és fenyő is). A különböző korhadtsági fokú holtfa meghagyása az erdőkben, facsoportokban tehát a skarlátbogár számára is létfontosságú!
A skarlátbogár egyedszámát nehéz becsülni, hiszen ahol már megtalálták egy példányát a kutatók, nem keresik tovább, hogy kíméljék az élőhelyét.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai minden évben újabb és újabb élőhelyeit fedezik fel ennek a szép élőlénynek!
2012. december 15. - Verő György
A Turjánvidéken is beköszöntött a tél: megjelentek a csonttollúk
Az elhúzódó, enyhe és végre némi csapadékot is hozó ősz után hirtelen köszöntött be a tél. A hőmérséklet csökkenésével a csapadék is hó formájában hullik. A tájban élő embernek a színes ősz után a téli táj egyhangúbb, mélabúsabb, de a maga módján ugyanolyan szép. A többi élőlény számára azonban a tél túlélése az egyik legkeményebb kihívás. A növények nyugalmi állapotba kerülnek, és különböző stratégiákkal vészelik át a telet: a fák tavasszal a hajtásaik végén található rügyekből élednek újra, sok lágyszárú növény földalatti képletekből hajt ki, az egyéves növények pedig mag formájában élnek túl. Az állatok túlélési stratégiája elsősorban két dologtól függ: a testhőmérsékletük szabályozhatóságától és a táplálék téli elérhetőségétől. A madarak tollazata kiváló hőszigetelő, így leginkább azok a fajok vonulnak el, amelyek a téli viszonyok között nem találnak táplálékot. Ilyenek elsősorban a repülő rovarokkal táplálkozó fajok (pl. a fecskék), vagy a változó testhőmérsékletű, ezért télen hibernált állapotba visszavonult kétéltűekkel, hüllőkkel táplálkozó fajok (pl. a gólyák vagy a kígyászölyv). A tőlünk délre vonuló madarak helyére Magyarországon telelő madárfajok érkeznek, vagy a nálunk is költő fajok állományai egészülnek ki a téli vendégekkel. Ilyenkor sokkal több egerészölyvet látunk az út menti fákon, és hatalmas vetési varjú csapatok látogatják a mezőket. Jellegzetes téli vendégek a fák tetején szóló színpompás, veréb méretű süvöltők. Ha szerencsések vagyunk, az élénk piros hím egyedekben is gyönyörködhetünk. Fenyőrigók csapatai rebbennek fel az őszi gyümölcseiket hordozó cserjésekből. Egyes fajok azonban csak bizonyos időközönként jelennek meg nagyobb számban a téli időszakban. Ilyen madárfaj a messzi észak fenyveseiben fészkelő csonttollú is, amelyet tömegesen minden negyedik télen figyelhetünk meg. Országszerte sok észlelés igazolja, hogy az idei tél is „csonttollús”. Nem kivétel ez alól a Turjánvidék Natura 2000 terület sem: itt is találkoztunk ezzel a csapatokban mozgó, jellegzetes tollazatú fajjal.
Ezzel a szép téli, a Turjánvidéken készült fotóval kívánunk olvasóinknak boldog karácsonyt és eredményekben gazdag új évet!
2012. október 9. - Csóka Annamária
Zöld délelőtt a tanösvényen
Október 5-én a táborfalvai Csurgay Franciska Általános Iskola 3. és 4. osztályos tanulóit és a tanító néniket láttuk vendégül a Betyár-dombi tanösvényen. Szép őszi időben indultunk el a nagyrészt erdős tájon vezető ösvényen színes levelek, bogyók és gombák között. Szakmai vezetőnk Molnár József, a HM Budapesti Erdőgazdaság Zrt. munkatársa volt, aki bemutatta a gyerekeknek a Betyár-domb ritka növény – és állatfajait. A kiosztott terepi hátizsákokból előkerült a nagyítós üveg és a távcső is, a kis természetbúvárok nagy örömére.
Kicsit elfáradva érkeztünk vissza kiindulási pontunkhoz, ahol az osztályok természetismereti vetélkedő keretében mérték össze erejüket. A lelkes gyerekek élményekkel megrakodva tértek haza. Viszontlátásra a tanösvényen!
2012. október 2. - Csóka Annamária
Nyílik a homoki kikerics pályázati területünkön!
Teljes pompájában virágzik a homoki kikerics (Colchicum arenaria) a Táborfalvai Lő- és Gyakorlótér homoki gyepjeiben. Ennek a fajnak a lepelcimpái („szirmai”) sokkal kisebbek, mint a jóval gyakoribb őszi kikericsé, és élőhelyeik is különböznek: a homoki kikerics jellemzően erdőssztyeppeken él. Fokozottan védett és Natura 2000 jelölő faj, melynek pénzben kifejezett értéke egyedenként 100 000 Ft. Virágjának színe a halványrózsaszíntől a lilásbíborig változhat, de mi ezen az őszön egy „albínó” példányt kaptunk lencsevégre!
Ez a hagymagumós növény szeptemberben és októberben bontja szirmait, ilyenkor csak a virágja jelenik meg a felszínen. Levelei és termése következő tavasszal hajtanak ki.
Rendkívül mérgező, hiszen a benne található vegyület a sejtosztódást gátolja. Veszélyessége miatt a gyógyászatban már nem használják, viszont rákellenes kutatásoknál nagyon hasznos. A kikerics tudományos neve is a mérgező mivoltához kapcsolódik: Kolkhisz ókori királyságban élt Médeia, a híres boszorkány, aki előszeretettel használta ezt a növényt varázsszereinek előállításához. A népnyelvben kutyadöglesztőnek is nevezik. A legelő állatok messzire elkerülik.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai GPS készülékkel rögzítik a homoki kikerics tövek helyét, hogy nyomon tudják követni az állományméret változását. A felmérés abban is segít, hogy megóvhassuk e ritka növényfajt a veszélyeztető tényezőktől.
2012. szeptember 24. - Csóka Annamária
A Keleti-Bakonyban jártunk
2012. szeptember 20-án meglátogattuk a Keleti-Bakony LIFE+ program célterületét, a Várpalotai Lőteret. A Táborfalvai Lő- és Gyakorlótérhez hasonlóan ez a katonai terület is hosszú múltra tekint vissza: 1913-ban alapították. 13000 ha-os nagyságával Magyarország legnagyobb aktív lőtere, mely szintén kiemelkedő természeti értékeket őriz: hazánk legkiterjedtebb dolomit sziklagyepei találhatóak itt, valamint értékes sziklai és melegkedvelő erdők hírmondói.
A pályázat megvalósítói is a miénkkel azonos, vagy hasonló jellegű szervezetek: a Honvédelmi Minisztérium Fegyverzeti és Hadbiztosi Hivatal, a HM Veszprémi Erdőgazdaság Zrt., a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság és az Aquaprofit Zrt.
Az időjárás kegyes volt hozzánk, mert az előrejelzett eső helyett erős szélben, de napsütésben mutatta be a szakavatott és lelkes bakonyi projektcsapat a 2007-ben indult természetvédelmi program számos eredményét. Ezek között szerepelt özönnövények eltávolítása, fenyőültetvény lecserélése őshonos erdőre, vadkizárás, régi katonai objektumok és felhagyott bányák rekultivációja, útjavítás és a tűzoltás hatékonyságának elősegítése olyan veszélyeztetett fajok védelmében, mint például a fénylő zsoltina, a kerecsensólyom, vagy különböző ritka denevérfajok. A katonai használókkal való együttműködés erősítése és a kommunikációs tevékenységek itt is létfontosságú elemei a pályázatnak.
A tapasztalatcsere után számos jó ötlettel tarsolyunkban tértünk haza a mi projektterületünkre: a Turjánvidékre.
A Keleti-Bakony LIFE+ programról többet önálló honlapján tudhat meg: www.keletibakony.hu
2012. június 27. - Csóka Annamária
Rákosi viperákkal találkoztunk
2012. június 27-én pályázatunk munkatársai meglátogatták a rákosi vipera védelmi központot.
A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) rendkívül ritka és veszélyeztetett hüllő, ezenfelül igazi hungarikum: az egyetlen olyan gerinces alfaj, amely kizárólag hazánkban fordul elő.
A Kunadacs külterületén elhelyezkedő intézményben Halpern Bálint, a rákosi vipera védelmi LIFE program vezetője vezetett körbe minket, és elmondta, hogy a központ elsődleges célja a veszélyeztetett élőhelyekről bekerült állatok tartása és szaporítása: jelenleg több mint 600 rákosi viperának ad otthont. Ez a szám nagyobb, mint a becsléseink szerint vadon élő egyedek száma a Kárpát-medencében.
A mesterséges körülmények között tartott kígyók megfigyelése számos tudományos kérdés tisztázását is lehetővé tette, az utódok magas egyedszáma pedig lehetőséget teremt arra, hogy megkezdődjön visszatelepítésük eredeti élőhelyeikre, ahonnan a faj elsősorban az intenzív mezőgazdálkodás miatt szorult ki.
Különleges élmény volt egészen közelről megfigyelni a „kígyók arisztokratáját”. A Turjánvidék LIFE+ program olyan területen zajlik, amely a rákosi vipera élőhelye: mi a természetben is találkozhatunk egyedeivel, bár ennek esélye sajnos kicsi. Pályázatunkban számos olyan természetvédelmi kezelés történik, mely kedvező élőhelyet teremt a rákosi vipera számára. Reméljük, e ritka kígyófaj nemsokára nagyobb számban is visszahódítja hajdani életterét.
A rákosi vipera védelmi központ egész évben nyitva áll azok előtt, akik szeretnék megismerni ezt a hüllőt, ám csak szakmai vezetéssel látogatható. Kapcsolattartó: Herbót Erzsébet (telefon:+36 20 314 3192; e-mail: herbot.erzsebet@mme.hu).
2012. június 21 - Csóka Annamária
Lőszermaradványok a pályázati a területen
Pályázatunk keretében megkezdődött a lőszermentesítési terv elkészítése a Táborfalvai Lő- és Gyakorlótéren, mely azokat a területeket érinti (összesen kb. 50 ha), ahol talajbolygatással járó természetvédelmi kezelés valósul majd meg.
A terepi mintavételezés során a speciális detektor szinte mindenütt lőszermaradvány jelenlétét jelzi. A területen azonban éles aknavető gránátot is találtak már, mely fokozott elővigyázatosságra inti az ott dolgozókat.
A lőszermentesítési terv a levéltárakban, múzeumokban fellelhető békeidőbeli és háborús, a lőtéren folyó eseményekről szóló dokumentumokat is feldolgozza, így fontos adalékként szolgál a környék történelmének megismeréséhez.
Ne feledjük tehát, hogy a honvédségi területre az engedély nélküli belépés amellett, hogy szabálysértési eljárást von maga után, életveszélyes is!
2012. június 17 - Csóka Annamária
Új védett növényfaj a pályázati területen!
2012. június 17-én területbejárás közben nagy meglepetés ért minket: a védett kis holdruta (Botrychium lunaria) 70 tövet számláló állományára bukkantunk a Táborfalvai Lő-és Gyakorlótér egyik nyáras-borókásában. Korábban nem tudtunk arról, hogy ez a növényfaj a Turjánvidék Natura 2000 terület déli részén előfordul.
A kis holdruta kígyónyelvpáfrány-féle, az ősharasztok közé tartozik. Nehezen észrevehető, 3-35 cm magas, évelő növény. Föld alatti gyöktörzséből minden évben egyetlen levél hajt ki, mely zöld meddő és egy később barnává váló, spóratermő részre oszlik.
Ez a faj jellemzően hegyi réteken fordul elő, az Alföldön igazi ritkaság!
2012. május 3 - Csóka Annamária
Az Európai Bizottság külső projektellenőrző csoportjának látogatása
2012. május 3-án először vizsgálta meg az Európai Bizottság képviselője a Turjánvidék LIFE+ pályázatot. Az Astrale-GEIE külső ellenőrző csoport tagja, Andrej Bača megtekintette projektünk technikai, adminisztratív és pénzügyi előrehaladását. A látogatás programján partnerségünk valamennyi tagja aktívan közreműködött. Délelőtt a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság budai központjában mutattuk be a pályázattal kapcsolatos „papírmunka” dokumentumait, melyet az évnek ebben a szakában legszebb arcát mutató projektterület bejárása követett. Baca úr elégedett volt a pályázati előrehaladásunkkal, és további jó munkát kívánt. Külföldiként velünk együtt megcsodálta azt a kiterjedt, sztyepp jellegű tájat, amelyhez hasonló tőlünk nyugatabbra már nem látható.
2012. április 21 - Csóka Annamária
Erdőtermészetesség-vizsgálatok a területen
Idén tavasszal a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a WWF Magyarország terepbejárást tartott országunk egyik legnagyobb, és legrégebben használt lőterén, Táborfalván. A fővárostól délkeletre található Turjánvidékhez tartozó, enyhén dombos táj ma is jól őrzi az Alföld ősi növényzetét, ahol a nyárfákkal és borókákkal benőtt homokbuckák váltakoznak árvalányhajas sztyeppekkel.
Szakmai terepbejárásunkon az ún. erdőtermészetesség-vizsgálatok megalapozásaként felkerestünk néhány erdőfoltot, amelyeket keresztül-kasul bejártunk. A vizsgálat célja annak megállapítása, hogy az adott erdő mennyire távolodott el az embertől nem háborgatott, természetes állapottól. Vannak-e benne idős fák, kidőlt fák, őshonos fákkal újul-e meg, sérült-e az erdőtalaj. A vizsgálat eredményei ahhoz nyújtanak támpontot, hogy hol, milyen természetvédelmi kezelésre lehet szükség a jövőben. A bejáráson - amellett, hogy sikerült jól megázni - találtunk néhány igen idős nyárfát, sőt hatalmas galagonyabokrokat is. Megállapíthattuk, hogy itt, ahol a honvédelmi tevékenység miatt szinte senki sem háborgatja a tájat, döntően a természetes folyamatok alakítják ma is az erdők életét.
